Oldalak

2014. március 2., vasárnap

Szösszenet Judittól:

Csillagainkban a hiba

-Oké?
-Oké.

John Green regénye egy csodálatos szerelmi történet. Tagadhatatlan! Mégis mire képes ez a férfi, hogy még az én gyengéd érzelmekre imunnis lelkem védő falát is földig rombolta?! 
A könyv felénél se tartok mégis teljességgel szétbőgtem a fejem. Egy millió dolgot kéne megtanulnom, de nincs az az Isten, hogy letegyem. Nem tudok másra koncentrálni, mint a könyv mondani valójára. Hazel és Gus annyira a részemmé váltak; fokozatosan, egyre jobban érzem a fájdalmukat, küzdelmüket. Istenemre mondom, kicsinál ez a könyv. Azt hiszem, segít elfogadni a halált, hinni az igaz szerelemben és felfogni, hogy akármilyen veszettnek tűnik az életünk, mindig vannak akiknek segítenünk kell, akik tisztában vannak azzal, hogy 'gránátok' és bármikor robbanhatnak. 

..."- De most komolyan: mi a véleményed a túlvilági életről?
- Nincs -...- Nos, talán nem mennék odáig, hogy nincs. És te?
- Van - ... - Abszolúte. Nem olyan mennyország, ahol egyszarvún lovagolsz, hárfázol, és felhőből épített kúriában laksz. De igen, én hiszek benne, hogy van Valami, nagy V-vel. Mindig van."  /J.G./