Újra csak egy "már-megint"-évösszegző..

..mert rohadtul nincs jobb dolgom.
Persze ez érezhető minden bejegyzésemen itt. Csak akkor, és tényleg csak is akkor járok ide, mikor unatkozom és kissé szomorú vagyok.

Minden eddigi szilveszterem nagyjából ugyanolyan. Nincs velem sose senki, mert minden ismerősömnek akad valahol jobb dolga. Túl gyáva vagyok ahhoz, hogy leigyam magam magamban, vagy bárki mással. Meg nem is az én stílusom.  És túlságosan taszítanak a házibulik, meg bármi mások is.
Szóval dec.31 környékén leülök a blog elé, és leírom ezt a szart, amit most se fog senki elolvasni. Nem is érdekel. Csak itt hagyom, oké?

2014. Nem is voltál olyan rossz hozzám. Jó se, de azért a rossz talán túlzás. Júniusig az idegesség csinált ki, nyári szünetben a semmittevés, szeptembertől meg újra az idegesség jött ugyan DE. közel sem akkora mennyiségben, és olyan minőségben, mint amit eddig tapasztaltam az elmúlt, iskolában töltött éveim alatt.



A januárt, februárt, márciust, áprilist, májust úgy nagyjából kihúzhatjuk az évből, mert semmire nem emlékszem belőlük.  Max a felvételikre. Na, azokra elég élesen. De nem volt velük végül is semmi extra. Felvettek oda, ahova akartam, hogy felvegyenek.

A júniust meg elkönyvelem valamiféle isteni megváltásnak, mert végre elballagtam. Azt hiszem jún.15-én. A nap végén könnyek gyűltek a szemembe az örömtől. Magam mögött hagytam több, mint 8 évnyi kényszert, pánikot, idegességet, megaláztatást és egy nemkívánatos osztályt.

Tudtam, hogy 2 és 1/2 hónap múlva talán újra bekerülhetek egy ilyenbe, de azon a napon csak örültem a végének. És komolyan mondom, hogy boldog voltam.

Július. Javában nyári szünet, sorozatok (Skins a köbön), filmek (amiket külön listába is szedtem, a későbbi visszaemlékezés kedvéért), és bizonyos zsibbadt-nyugalom. Szerintem összesen kétszer találkoztam családomon kívüli emberekkel,maximum pár óra erejéig.

Augusztus. Shameless. És ezzel el is mondtam mindent, ami lényeg. Amúgy azt hiszem, egyszer ebben a hónapban még Szolnokra is eljutottam. Meg Pécelre, ahonnan most a szokásosabbnál is nagyobb kín volt hazajönni.
El kellett kezdenem a kollégiumra és az iskolára gondolni. Az utolsó napokban tényleg csak éppen sikerült megmenekülni a nullahuszonnégyben tartó idegességtől, és izgulástól. De nem volt gond. Megvoltam.

Szeptember. Életem legnagyobb (pozitív?) csalódása. A suli nem egy nagy szar, és a koli sem életem temetője. Szeptember végére meglepően sikerült megszokni a szolnoki létet. Nem mondom, hogy teljesen, de egészen jól kijöttem magammal és a helyzetemmel. Gondolom, hogy furcsa, de én rettentően élvezem, hogy Szolnokon szinte senki nem ismer. És nem is nagyon akarnak. Egy részről ez nem esik túl jól, viszont egy másikból jól jövök ki belőle.

Október, november, december. Egybe vonom ezeket, mert a lényeg ugyanaz. Küzdök a történelem és matek hármasért, az angol és rajz dicséretért, és az észrevételért. Kétszer lettem beteg úgy, hogy hazajöttem a koliból, illetve itthon maradtam. Nem a betegségem súlyossága miatt voltam akkor itt, egyszerűen kellett egy kis pihenő.
Néha ugyan eléggé kivagyok minden szempontból, de azért próbálkozom. Hátha..

És hát ezennel kipipáltam még egy évet. Azért köszönök mindenkinek mindent. 

Hálám jeléül megkapjátok a kedvenc Shameless jeleneteim egyikét, amit akárhányszor is nézek meg, nagyon szépnek találok. Vagy valami hasonlónak. 

Én ugyan nem mondom biztosra, hogy az új év boldog lesz, de azért do not give up the hope megminden.

Szóval. Shameless.

Indzsoj.

Most.Komolyan.

Az első tíz hazugság, amit a gimnáziumban elmondanak

1. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk.
2. Elegendő időtök lesz beérni az órára.
3. Befogjuk tartatni az öltözködési szabályokat.
4. Az iskola egész területén tilos a dohányzás.
5. Az idén a mi futballcsapatunk nyeri meg a bajnokságot.
6. Teljes erőbedobást várunk tőletek.
7. A nevelőtanárok mindig elérhetők és nyitottak a problémáitokra.
8. Az órarendet a szükségleteitek szem előtt tartásával állítottuk össze.
9. A szekrényetek számkombinációja titkos.
10. Szeretettel emlékeztek majd vissza ezekre az évekre.

Az imént felsorolt 10 pont a Hadd mondjam el című könyvben található.

Mivel nemsokára többségünk visszakerül az iskolapadokba, így gondoltam, hozok valami passzolót. Hát, kedves leendő kilencedikesek, fogjunk virtuálisan is kezet, és mondjatok el értem (vagy az osztálytársaimért?) egy imát. A gyászjelentést majd szeptemberben hozom.

Lélek és Elme örökös küzdelme

• A lelkem egy szabad vándor, kit az elmém fog olykor-olykor vissza.  
• A lelkem telis-tele van különböző színekkel, árnyalatokkal, míg az elmém inkább csak szürke tud lenni.
• A lelkem felelős a (belső) szabadságomért, még akkor is, ha az elmém tiltakozik ez ellen időnként.
• A lelkem a fény, amely beszűrődik az elmém által okozott sötétségen át.
• A lelkem a hajnal az elmém pusztaságában.

A lelkemmel élni lehet, az elmémmel túlélni.

Ask-fm-en akadt egy érdekes kérdés, amire megpróbáltam összehozni egy értékelhető választ. Szóval, talán e tények miatt annyira különböző az elménk és a lelkünk. 

Szösszenet Judittól:

Csillagainkban a hiba

-Oké?

-Oké.

John Green regénye egy csodálatos szerelmi történet. Tagadhatatlan! Mégis mire képes ez a férfi, hogy még az én gyengéd érzelmekre imunnis lelkem védő falát is földig rombolta?! 

A könyv felénél se tartok mégis teljességgel szétbőgtem a fejem. Egy millió dolgot kéne megtanulnom, de nincs az az Isten, hogy letegyem. Nem tudok másra koncentrálni, mint a könyv mondani valójára. Hazel és Gus annyira a részemmé váltak; fokozatosan, egyre jobban érzem a fájdalmukat, küzdelmüket. Istenemre mondom, kicsinál ez a könyv. Azt hiszem, segít elfogadni a halált, hinni az igaz szerelemben és felfogni, hogy akármilyen veszettnek tűnik az életünk, mindig vannak akiknek segítenünk kell, akik tisztában vannak azzal, hogy 'gránátok' és bármikor robbanhatnak. 

..."- De most komolyan: mi a véleményed a túlvilági életről?

- Nincs -...- Nos, talán nem mennék odáig, hogy nincs. És te?

- Van - ... - Abszolúte. Nem olyan mennyország, ahol egyszarvún lovagolsz, hárfázol, és felhőből épített kúriában laksz. De igen, én hiszek benne, hogy van Valami, nagy V-vel. Mindig van."  /J.G./

És nem tudom miért sírok, ha a kezembe veszem, vagy rá gondolok, esetleg belepillantok az előzetesbe. "- Mert olyan szép vagy."

Sziasztok!:) Elnézést, hogy eddig nem jelentkeztem, de nincs semmi szabadidőm. Esküszöm!
Egy zárójeles tanács --------> (NE menjetek nyelvi előkészítőbe!!!!)

Szóval mesélek.. A főszereplőnk legyen Debby illetve Daniel. Nos, akkor...

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csúnya; buta lány, akinek megtetszett egy fiú a kollégiumból. Nos, igen. Buta, buta kislány.. Hogy lehet ilyet csinálni?! Buta, buta, butaaaa kislány. Deee, a fiú egy rakás szerencsétlenség volt.. Soha semmit nem vett észre, még azt se ami kiszúrta a szemét... Zum Beispiel: a kislány tátott szájjal tekintett rá; mosolygott, amikor megpillantotta; az illatától kábultan kóválygott a folyóson, oda harcolta  magát abba a körbe, ahol ő is táncolt . Semmi, a fiúnak fel se tűnt, hogy Debby nyálcsorgatva meséli barátnőinek milyen felső teste van.. Neem Daniel szerencsétlen volt minden ilyenhez. Persze, Debby teljesen meg volt döbbenve, hogy tetszik neki Dan, amikor ő teljesen más típusú fiúkhoz vonzódik, dehát mit lehet ilyen esetben tenni?! Debby csak álmodozott és álmodozott. Pedig mélyen tudta, hogy semmi esélyük. Természetük szögesellentét. Míg Debby képviselte az őrült, szókimondó embereket Daniel húzta a lóbőrt és csendben nézegetett ki csinos buksijából (persze Debby szorgosan nézegette Facebook adatlapját..)
Lassan 4-5 hét múlva Debby kezdte belátni a lehetetlent, hogy eljön lassan az idő, amikor feladja édes álmait és úgy tér vissza, hogy nincs kiért itt maradni/visszajönni. Sürgető érzése, hogy el van késve az élettel lassan párologni kezdett és döcögött tovább a semmibe.. Debby most csendesen fekszik puha ágyában azon töprengve, vajon gondolt-e rá valaha Daniel, vajon érezte-e már valaha azt, amit most ő érez, hogy sírás folytogatja, ha magára gondol, ha Danielre gondol... Debby esetlennek érzi magát, ahogy klasszikus zenét hallgatva könnyek csordulnak ki sötétbarna szeméből felidézve a fiú bájos körvonalait, édes mosolyát. A tudat, hogy a fiú talán észre se veszi eltompítja érzékeit. Szomorúan hajtja álomra fejét, azon töprengve Isten miért ad reményt, ha rögtön elrántja az ember elől. Hisz ő szereti gyermekeit, tőle még is féltette a szépség édes kincsét, a női erények előnyét. Debby sír, ha magára gondol. Arra, hogy talán egyedül hal meg, hogy nem lesz senki akit ő szeresse majd. Ő mindenki szemében örökké idióta marad, s egyedül maga által épített világában találja majd egyedül helyét. Debbynek érzései vannak, törékeny lelke, amit az ember semmibe vesznek, de Debby erős. Nem ragad pengét, hogy véget vessen Isten ajándékának. Ő csak tűr és tűr. Csendes vár a csodákra, hisz csodák léteznek!!! Talán egyszer még ő is szép lesz olyan élettel, családdal; amit megérdemel minden ember. Reméli boldog élete lehet és valaki, valahol szeretni fogja őt...

You lose something you cannot replace.

Mindenféle mellébeszélés nélkül egyszerűen csak le szeretném írni mit érzek.

Nem mai történet az, hogy Cory Monteith elhunyt. Akik ismerik tudják, hogy  a Glee című sorozatban játszott, a kezdetektől. Nos, a sorozat most emlékezett meg róla egy gyönyörű részben.

Mikor nyáron az interneten olvastam, hogy nincs többé Cory csak ültem. Pár percbe beletelt, mire tudtam mozogni és gondolkodni, de ennyi volt. A nap hátralévő részében nem éreztem semmit - szó szerint semmit. Aztán este spontán elkezdtem zokogni, dühös lettem.
Szomorú voltam azért, mert addig nem igazán néztem Glee-t, csak az első évad 16. részéig jutottam, és alig ismertem őket, máris elvesztettem egyikőjüket.
Dühös voltam azért, mert pár idióta szervezet, ami nagy erőkkel küzd a melegek elfogadása ellen, azt írja a saját oldalán, hogy Cory megérdemelte a halált, mivel olyan sorozatban szerepelt, ami kiáll a melegek jogaiért.
Rólam tudni kell, hogy semmi bajom a melegekkel, sőt, támogatom is őket. Illetve azt, hogy véleményem szerint nekünk, embereknek semmi jogunk ítélkezni és nincs olyan ember, akire azt mondhatnánk (főleg ennyiért), hogy megérdemeli a halált. Tehát nagyon kiakadtam.

Most megnéztem a részt. Félpercnél tovább sose bírtam sírás nélkül. Látni azt, hogy a színészek könnyei bármiféle színészi játék nélkül folynak le arcukon.. Nem tudom kifejezni pontosan, milyen érzés is. Egy biztos, a végén sírtam a legtöbbet. És mikor vége lett csak zokogtam, és zokogtam..

 Nem akarok többet írni, mert felesleges. Leírtam mit, miért. A célom az volt, hogy jobban legyek kicsit. Jobban vagyok.

Cory nagyon jó ember volt. Szerencsére sok minden megmaradt, ami rá emlékeztet. Néha fáj, de ha belegondolok jó, hogy nem tűnnek el, így ha 20 év múlva eszembe jut, akkor is megtalálom és emlékezhetek rá. 

Nyugodjon békében.

Glee - 5. évad 3. rész (Cory Monteith emlékepizód)

Bang Bang You're Dead

Íme egy kimerítően hosszú filmértékelés, tőlem nektek. Már volt egy ilyen bejegyzés, de akkor a szereplőkön túl nem engedte elolvasni a további szöveget. Hát, most kiteszem újra, remélem már jó lesz, ha mégsem, megvan egy másik blogomon (Itt), vagy jelöljétek ki a szöveget, és görgessetek, úgy látható..

Még időm se volt, hogy boldog nyári-szünetet kívánjak itt mindenkinek! Na jó, időm az nagyon van és volt is, a lustaság az uralkodó. Gyakorlatilag semmit nem csinálok egész nap, de nekem ez így jó. Semmihez nincs is nagyon kedvem ebben a nagy hőségben. Itthon ülök, bent a jó hűvös szobában, filmeket nézek, zenét hallgatok, rajzolok, olvasok..

 Most láttam neten egy fantasztikus, elgondolkodtató filmet, gondoltam megosztom az itt lévő kihalt közönséggel, esetleg a legyekkel a véleményemet róla.

               Bang Bang You're Dead

Alapsztori :

Trevor Adams egy jó ideje kitaszítottnak számít az iskolában. Egyszer ugyanis csinált egy bombát, ami igaz, hogy nem működött, de azóta mindenki úgy néz rá, mint egy gyilkosra. Az azonban senkit sem érdekel és senki sem tudja, hogy Trevor hogyan jutott el ebbe az állapotba. Ám most kap egy esélyt az élettől: egy színdarabban övé lehetne a főszerep, és pont ő játszhatná el a gyilkos szerepét. Vajon megragadja-e ezt a lehetőséget, vagy beváltja a korábbi ígéretét és megbosszulja a sérelmeit?

És akkor most következzenek az én gondolataim a filmről. Leírom hosszabban az eseményeket, és a végén fűzöm hozzá a saját gondolataimat, részenként.

1. Egy meg nem értett fiúról, annak sérelmeiről, bosszújáról, mindennapjairól szól. Egyszer elkövetett hülyesége miatt életét megbélyegezték. Mondjuk csak ki, őszintén, úgy ahogy van : Nap mint nap baszogatják! (Pardon) Ha a srácnak nem lenne elég ezt az iskolában elviselni, akkor még tűrheti otthon is. Szüleinek megfelelni ugyanis lehetetlen. Nem tudnak a fiukról semmit, ahogy senki sem. Az meg csak ráadás, hogyha az iskolában bármi gyanúsat észlelnek rögtön őt veszik elő. Ja, igen, és naponta azzal kezdődik a reggele, hogy a hátitáskáját átkutatják.. Hiszen biztosan bombát dugdos benne.  

Vélemény: Szülői megértés, mi? Szerintem túlértékelt egy dolog. Úgy se tudnak rólam se semmi olyat, amivel életet menthetnének, hát róla se tudtak. Ejj, Trevor Adams, lehet, hogy hasonlítunk? Az pedig az élet íratlan aranyszabálya, hogy akármit teszel, halálig kísért. Tehetsz bármit, aki nem akar, nem fog felejteni.

 

2.Ugyebár minden iskolának megvannak a maga klikkjei.. Ebben a suliban ő az, aki akármit csinál, nem fog tartozni senkihez, és semmihez. Ekkor jönnek a képbe, azok a srácok, akik - bár nem tervezték felrobbantani a focicsapatot - ugyanolyan dühöt éreznek az iskola bizonyos tanulói iránt. Nem csoda : Vagy fejjel a kukában, vagy a szekrényükben, esetleg a WC-ben kötnek ki.. S ez így megy - szintén - minden nap. Ez ellen pedig senki nem tesz semmit! Hiszen, ha a tanár megjelenik, mindenki jófiú. Szóval Trevor megragadva az alkalmat, néha-néha csatlakozik hozzájuk, kimennek az erdőbe, és illegális úton szerzett fegyverekkel lövöldöznek.. Szerencsére csak konzervdobozokra. 

Vélemény: Most erre mit lehet mondani? Azt, hogy nem értem miért csinálják? Hát, de.. Értem. Az igazság az, hogy jobban, mint "kéne", de ebbe most nem megyünk bele.. Szóval teljesen jogosnak gondolom ezt az egészet. Most ettől lehet, hogy én pszichopatának számítok, meg ők is, de ne köntörfalazzunk. Azok után, hogy mit tesznek velük, én szerintem már rég ott lettem volna öngyilkos.

   

3.Valamint Trevor igen jó színészi képességekkel rendelkezik. Egyik tanárja pedig még mindig azt az embert látja benne, aki rendes, intelligens, és aki még kaphat egy esélyt. Éppen ezért megkéri, hogy szerepelje egy sulidarabban, a Boom Boom Neked Véged (alias Bang Bang You're Dead) c. darabban. A suliba újonnan érkezett lánnyal pedig egészen jó barátságban lesznek. Végre valakit érdekelte mi van vele. Tehát együtt szerepelnek a darabban.                                                               Trevor egy gyilkost alakít, aki a barátnőjét, szüleit és még jó pár gyereket megölt, okok nélkül. Vagyis, ez így nem pontos. A szülei, és barátnője esetében vannak okok. A lelkiismeretében "kísértik", nem hagyják nyugodni, bűntudatot keltenek benne.

Vélemény: A darab a film végén látható, és nagyon tetszett. Úgy éreztem valóban passzol a sráchoz a mű. Arról szól, amit az életben nem képes megtenni. Mert sose volt ő gyilkos. Csak tudod milyen ez.. Ha elkönyvelnek valaminek, valakinek, pl gyilkosnak, akkor akaratlanul is elkezdesz úgy viselkedni. Meg aztán, mi ez az egész? Megfelelési kényszer? Ez csak egy ideig tart, azután hidd el, hogy nem fog érdekelni az, hogy élsz vagy halsz.

 

 4. Egyébként Trevor naponta vitt magával kamerát az iskolába, mindent felvett. Az összes kukába hajított gyereket, ahogy őt verték meg, vagy mást szekrénybe zártak, ellöktek a sárba. Ez a jól összeállított "kisfilm" akkor került elő, mikor a rendőrök házkutatást tartottak náluk. Egy iskolai project alkalmával éppen ez volt a téma, ő pedig egy olyan videót hozott elő, amin éppen valakit meggyilkolnak, persze nem igazából, de eléggé fenyegető célzásnak vették az iskolavezetők, hogy focista mezben volt az áldozat, pont azt a számot viselve, ami annak a fiúnak a mezén van, aki nem igazán jött ki jól Trevorral. Szóval a szülei, az igazgató, meg egy pár tanár megnézte a felvételeit. 

Vélemény: Gondolhatjátok. A pillanat, mikor az emberek kezdnek rájönni, mi is van valójában, a rózsaszín felhők eloszlanak, és nem marad már, csak a színtiszta valóság. Ebből a részből érdemes lenne csinálni egy videót, akkor megtudnám osztani veletek, de még sajnos nem találtam ilyesmit. 

 

5. Aztán kattant valami. Mikor Seant - annak a bizonyos bandának a "vezetőjét" - elég jól elverték már nem volt kérdéses mi lesz a folytatás. Trevor megmutatta nekik, hogy igenis ért a bombákhoz, felrobbantottak egy autót. Szerencsére már nem használatban lévő volt, azt hiszem, szóval nem érintett ez senkit érzékenyebben. Szóval.. Bosszú. Évek óta erre várt már mindenki. Elvoltak könyvelve rosszaknak, anélkül, hogy rosszat tennének. Hát akkor adjanak nekik okot arra, hogy tényleg hiteles legyen a besorolásuk! Sean ötlete alapján fegyverekkel akartak bemenni az iskolába - hátulról megközelítve azt, mert mióta Trevor bombája bekerült, elől olyan kapuk védték az épületet, ami mellett nem igen lehetett bevinni fegyvert - és megölni az embereket. Ha nem is mindenkit, de négyen azért bőven bírtak volna egy jó kis vérfürdőt rendezni. Előzőnap este mindegyikőjük "elbúcsúzott" a szüleitől.. Ez igazából abból állt, hogy elmondták nem lesz velük több baj. A terv elég jó volt.. Trevor lelkiismerete viszont még jobb. Nem engedte be a srácokat hátul.. Sean fegyvert fogott a fejéhez, de mikor elmondta neki, hogy mindenki kint van már az épületből, mert szólt nekik, a fegyvert saját fejéhez nyomta.. Kis híján meg is húzta volna, ha Trevor nem lép közbe.. 

Vélemény:  Ennek most a vége olyan hülyén hangzik, és nem tudom miért. Nem tudom mit írtam le benne rosszul, mindegy. Szóval nekem ez volt a kedvenc rész. Egyébként én reménykedtem benne, hogy megteszik, már elnézést.. Valahogy érthető lett volna. Trevor tényleg nem volt rossz, ezt ott bizonyította. Pedig lett volna miért dühösnek lenni, és bosszút állni.. Nem tette.

És a végén ugye, a színdarab, de azt már nem írom le még egyszer. 

Hát, vége is lenne. Egy röpke óra alatt csak lekörmöltem. Ha tehetitek nézzétek meg, Indavideo-n fent van két részben, magyarul.

Egy meg nem értett alkotás. Nagyon  kevesen ismerik, ez pedig egyszerűen megérthetetlen. Fantasztikus. Körülbelül teljesen leírja azt, hogy mi történik az iskolákban.

 

XOXOXOXOXO, Zsanett.