Oldalak

2013. október 13., vasárnap

You lose something you cannot replace.


Mindenféle mellébeszélés nélkül egyszerűen csak le szeretném írni mit érzek.


Nem mai történet az, hogy Cory Monteith elhunyt. Akik ismerik tudják, hogy  a Glee című sorozatban játszott, a kezdetektől. Nos, a sorozat most emlékezett meg róla egy gyönyörű részben.

Mikor nyáron az interneten olvastam, hogy nincs többé Cory csak ültem. Pár percbe beletelt, mire tudtam mozogni és gondolkodni, de ennyi volt. A nap hátralévő részében nem éreztem semmit - szó szerint semmit. Aztán este spontán elkezdtem zokogni, dühös lettem.
Szomorú voltam azért, mert addig nem igazán néztem Glee-t, csak az első évad 16. részéig jutottam, és alig ismertem őket, máris elvesztettem egyikőjüket.
Dühös voltam azért, mert pár idióta szervezet, ami nagy erőkkel küzd a melegek elfogadása ellen, azt írja a saját oldalán, hogy Cory megérdemelte a halált, mivel olyan sorozatban szerepelt, ami kiáll a melegek jogaiért.
Rólam tudni kell, hogy semmi bajom a melegekkel, sőt, támogatom is őket. Illetve azt, hogy véleményem szerint nekünk, embereknek semmi jogunk ítélkezni és nincs olyan ember, akire azt mondhatnánk (főleg ennyiért), hogy megérdemeli a halált. Tehát nagyon kiakadtam.

Most megnéztem a részt. Félpercnél tovább sose bírtam sírás nélkül. Látni azt, hogy a színészek könnyei bármiféle színészi játék nélkül folynak le arcukon.. Nem tudom kifejezni pontosan, milyen érzés is. Egy biztos, a végén sírtam a legtöbbet. És mikor vége lett csak zokogtam, és zokogtam..

 Nem akarok többet írni, mert felesleges. Leírtam mit, miért. A célom az volt, hogy jobban legyek kicsit. Jobban vagyok.

Cory nagyon jó ember volt. Szerencsére sok minden megmaradt, ami rá emlékeztet. Néha fáj, de ha belegondolok jó, hogy nem tűnnek el, így ha 20 év múlva eszembe jut, akkor is megtalálom és emlékezhetek rá. 
Nyugodjon békében.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése