Mese..

Sziasztok!:) Ég a pofám, hogy csak most jelentkezem pedig már szünet is van, de most van miről írnom.

 Voltatok már igazán szerelmesek?! Tudjátok mire képes a szerelem?! Ki tudja megmondani nekem mi is az a 'szerelem'? Mit érzek, ha szerelmes vagyok?!
Azt mondom: Csessze meg a szerelem! Pokolba a vonzalommal!
Bocsánatot kérek a szélsőség nézeteim miatt, de nincs szánalmasabb érzés, mint szeretni valakit, aki nem szeret viszont. Vagy éppen valakihez vonzódni, aki nem tud az irányába táplált vonzalomról, MERT NEM ISMER!!!
Térjünk a mesére. Mivel hogy ki kell írnom magamból.
 Volt egyszer egy lány. Egy lány, aki nem volt szép és nem volt kedves. Nem volt tündibündi cukorborsó, angyal magatartású nő nemű lény. Csak egy kislány volt álmokkal, egyszerű élettel, de boldog volt. Nem volt hiperszuper élete. Átlagos élete volt, átlagos családdal, átlagos problémákkal... (Noshogynelegyentúlélethűaszerzőélazíróiszabadsággaléskombinál)
 A lány egyszer elment a családjával étterembe a testvérével, aki magával hozta párját és párjának családját. Testvére választottjának volt egy bátyja. Ez a báty különleges kisugárzással rendelkezett, ami egyből megfogta a kislányt, de a lány, akkor még nem tudta, hogy a fiú teljességgel magával ragadta. Minderre másnap döbbent rá, amikor kereste a fiút az épületben, de ő nem volt ott. A lány beletörődött, de ebéd végéig várta, hogy megjelenjen.
 Teltek a napok és kislány egyre intenzívebben gondolt a fiúra. Arra, ahogy mosolygott, ahogy ránézett, amikor meglátta őt, az illatára, a írisze gyönyörű kékjére.. "Nem hasonlítanak"-gondolta a lány
Már eltelt pár hét, mióta először találkoztak, de a lány hiányt érzett a fiú után, akit nem ismert. "Talán bolondnak gondol, talán ő se lát szépnek, mint ahogy én magamat.." Bár a kislány tudta, hogy nem szabad, mégis vágyott a fiú érintésére, csókjára. A vonzalomhoz társult lassan a felismerés, hogy talán soha nem fogja szeretni a fiú és, hogy ő se szereti, csak az agya ŐT választotta tetszése célpontjának. A lányt bosszantotta az is, hogy a fiú nem volt az "esete"..  A lány emésztette magát a vonzalom miatt, holott a fiú nagyvalószínűséggel nem gondolt rá. Nehezére esett elfogadni a tényt, hogy vonzódik valakihez, aki nem érdeklődik után és talán a  létezésére sem emlékszik.. A lány lassan eszmélt és erőltette gondolatait  más tény felé...
A történet a mai napig tart és Isten a megmondója, hogy milyen irányban folytatódik a történet. Vajon eszmél-e a fiú, vajon sikerül a lánynak kiheverni elméjének választottját?!

Kívánjunk sok sikert a lánynak, hogy eltudja felejteni a fiút, kívánjuk boldog életet a fiúnak..:) Én pedig szép éjszakát kívánok nektek!:)♥ xox ~Judit